RE:

Majdnem két év telt el az utolsó bejegyzés óta. Hiányzik. Szép lassan elveszítettem a kreativitásomat, vagy talán a kamaszos dacolással együtt megszűnt az ihlet is, nem tudom. Felnőttem. Nem biztos, hogy örülök neki, a tudatnak, hogy nem vagyok többé gyerek. Ugyanúgy esek-kelek, csak a sebek már nem kézzelfoghatóak. Olyan kényelmes lenne újra önsajnálatba süppedni, de talán pont ettől lesz felnőtt az ember: megküzd az akadályokkal és mindig emelt fővel halad előre. És nem hagyja, hogy átgázoljanak rajta. Ezt még tanulom. Szeretnék újra blogolni. Szeretnék évek múltán visszanézni, és büszkének lenni saját magamra, amiért ennyit fejlődött a lelki világom. Biztos lesz sok szenvedés, még nem nőttem ki teljesen. Majd meglátjuk.

RE:

Mégsem tudtam megállni. Nekiálltam és visszaolvastam. És most nem tudom megállni, hogy írjak, olyan patetikus idióta voltam. Szar az élet? Kicseszett velem a világ? Az önsajnálat mindig nagyon ment. Vajon miért látom most másként? Hiszen az állapotomban semmi sem változott. Mégis... már nem vágyom arra, hogy sajnáljanak, már nem ezzel akarok egy kis figyelmet kicsikarni. Mennyivel egyszerűbb mosolyogni és szarni a világra.

end

Végeztem a blogolással. Gyűlölök mindent és mindenkit. Öt perc alatt kerültem vissza az idillből a világfájdalom és az őrület határára. Jövőre már remélhetőleg jó messze leszek mindentől és mindenkitől, ami és aki ezt mindig kihozza belőlem. Egész kis listát tudnék írni, de úgysem érdekel senkit. Rohadjon meg az egész világ! Remélem, én is megdöglök minél hamarabb!

vége

Jelentem, elballagtam.

bored

Unatkozoooom :P Tegnap túl sokat aludtam, most meg nincs mit csinálnom... asszem nézek egy kis Big Bang Theory-t :)

demo doushite...

Gunjourui

Kanjani8 funny moments

Jujj, hát ezen annyit röhögtem. Baru és Yokocho nem tudom, mit esznek, de elég undin néz ki (ráadásul Ryo arca közben, ááá :D). Hina vezetni tanítja szegény Marut xD Nem lennék a helyében. Ohkura olyan, mint egy kislány ("yadaa~" lol xD), de Hina tartja benne a lelket. Már amennyire tudja. És az a pizza xD Maru benyomta az egészet, Ohkura alig bírta megenni, Yokocho meg játsza itt a nagyfiút xD Megmegmeg a labdás egyensúlyozás. Persze, hogy Baru mindenkit elkaszál a végén :D Yasu meg folyton eltanyál a hóban :D Jajj, imádom ezeket az idiótákat ^^

Glamorous Sky

Hyde (L)

Jet Set Satellite

PLB

Tegnap egyedül voltam itthon. Unatkoztam, úgyhogy eljátszottam a fényképezőgéppel. Úgy két hét múlva a tablóképeink is meg lesznek, múlt szerdán voltunk fotózáson. Azt az ocsmány fűzőt kellett viselnünk, amit még szalagavatóra varrattunk (azóta is voodoo babákkal átkozom azt a varrónőt, nem elég, hogy a fűző, de még a kosztümünk is ocsmány lett), pedig reméltem, hogy nem kell többet felvenni. Ballagáson tuti nem az lesz rajtam, lehet, hogy addigra ki is vágom a kukába. És szereznem kell egy normális kosztümöt is, mert ez a mostani... háát...

Amúgy kezdem azt hinni, hogy nincsenek már normális hímneműek a világon. Mindegyik infantilis, perverz, izomagyú, ostoba, nagyképű idióta, csak az időmet vesztegetem velük. Lassan már ott tartok, hogy visszasírom az ovit, akkor még nem voltak ilyen problémáim. Pedig az oviban mindenki utált. De még akkor is jobb volt az, mert itt voltak nekem a Koncz fiúk. Hát, már egy ideje ők se. Najó, nem siránkozom. Éljen a Pozitív Lelki Beállítottság! ;)

tired

Holnap évfolyamdoga. Azt hiszem, hivatalosan is utálom a matekot.

Find me!

CSI: NY with Katharine McPhee

Okaachan, tanoshikatta?

Without realizing it, I became an adult too,
But, to you Mom, I’ll always be a child.

When I was little, I couldn’t quite say
The word, “Onigiri”.
I always, always said, “Onigishi”.
Mom raised me all by herself,
And because of that, my dream as a child was:

To marry Mom!!

Without realizing it, I became an adult too,
But, to you Mom, I’ll always be a child.

Mom’s way of life was to “do her best”
So, I’m giving it my all and doing my best.
Do you remember that time?
The time when I was beating myself up over being betrayed by my friends?
You told me,“If you’re going to put down your betrayed self, then praise the self you believe in.”
But, after that, I shouted at all of them.

Mom, what did I do for you?
Was I nice? I really wanted to laugh together more
But it’s too late now.
Did you have fun, Mom?
You know, I want to eat, not Onigiri…but Onigishi!

I want to eat Onigishi. It has to be Onigishi.
Make some slightly salty Onigishi.
I want to eat Onigishi. It has to be Onigishi.
If you’re reborn, make Onigishi again.
Definitely Onigishi.

Onigishi is delicious.

doki

Ma voltam dokinál. Megint. Már minden második nap nála vagyok, hétfőn is voltam. Ma viszont jól megdolgoztatott, futottam neki egy orvos-sebész-ultrahang-sebész-orvos kört. Vicces volt. Végül az ultrahangon sem találtak semmit, de a sebész "megnyugtatott", hogy egy vizsgálattal sajnos nem lehet kizárni semmit, ha nem javul az állapotom, akkor kapok egy cuki kis beutalót valamelyik kórház sebészeti osztályára és majd ott kivizsgálnak. Jah, mert reggel nem tudtam kikelni az ágyból, olyan gyomorgörcseim voltak és az orvosom fél, hogy vakbélgyulladásom van. Féljen is, én is azt teszem. Holnap reggel még megyek vissza vérvételre, hátha abból majd kisütnek valamit. Ugyanis már szombat óta beteg vagyok, de fogalmuk sincs, hogy mi a bajom. Remélem, nem túl súlyos, szombaton szülinapra akartam menni, jövő héten meg farsang és megígértem, hogy beülök a büfébe. Szorítsatok.

Queen of Pirates koncert (Tokyo Dome) 2008

Jajj, de imádom ezt a koncertet. Jinhez szerintem már hozzánőtt az a napszemüveg, legalábbis nagyon sok élő fellépésen rajta van. Kame szemkötője tök vicces, felhajtható, úgyhogy úgy néz ki, mint egy monokli xD Junno úgy néz ki, mint egy főrend, aki csakúgy betévedt, Maru kicsit elhagyatott, ebben a számban nem volt beatboxos része. Koki ezzel a szőke hajjal, jujj, de a nyelvpécéje az luvv :D És Hime-samaaaa~ ^^ Imádom, olyan kis cuki. Najó, ennyit a nyálcsorgatásról.

dokkoise~

Bál + kétségek...

Nah, megvolt a jótékonysági bál. Igazából szombaton volt, de azóta nem nagyon sikerült értelmes, összefüggő szövegként értékelhető mondathalmazt kipréselnem magamból. Najó, ez lehet, hogy most sem fog sikerülni. Tele van a fejem mindenfélével, vagyis, egyfélével, de abból jó sok van. Mihez fogok kezdeni egyedül egy teljesen ismeretlen városban, teljesen ismeretlen körülmények között? Lassan ki kellene töltenem a jelentkezési lapot, hiszen jövőre egyetemre megyek, de csak halogatom, és végül megint az utolsó pillanatra fogom hagyni, mint mindent. Pedig már megvan a három iskola, amit megjelölök, megvan a szak, már mindent tudok a kollégiumokról. De azért félek. Olyan messze leszek mindenkitől. Vajon a barátságok több száz kilométer távlatból is megmaradhatnak ugyanolyannak? Négy évig minden egyes nap találkoztam a barátaimmal, de jövőre szétszéledünk, lesz aki külföldre megy, lesz aki Pesten marad, de nem ott lesznek, ahol én és ez elszomorít. Nagyon minimális esélyünk és időnk lesz arra, hogy találkozzunk, de nekem, aki annyira függök tőlük, a jelenlétüktől, a személyes kontaktus nélküli barátság a legrosszabb.