RE:

Mégsem tudtam megállni. Nekiálltam és visszaolvastam. És most nem tudom megállni, hogy írjak, olyan patetikus idióta voltam. Szar az élet? Kicseszett velem a világ? Az önsajnálat mindig nagyon ment. Vajon miért látom most másként? Hiszen az állapotomban semmi sem változott. Mégis... már nem vágyom arra, hogy sajnáljanak, már nem ezzel akarok egy kis figyelmet kicsikarni. Mennyivel egyszerűbb mosolyogni és szarni a világra.

end

Végeztem a blogolással. Gyűlölök mindent és mindenkit. Öt perc alatt kerültem vissza az idillből a világfájdalom és az őrület határára. Jövőre már remélhetőleg jó messze leszek mindentől és mindenkitől, ami és aki ezt mindig kihozza belőlem. Egész kis listát tudnék írni, de úgysem érdekel senkit. Rohadjon meg az egész világ! Remélem, én is megdöglök minél hamarabb!

vége

Jelentem, elballagtam.

bored

Unatkozoooom :P Tegnap túl sokat aludtam, most meg nincs mit csinálnom... asszem nézek egy kis Big Bang Theory-t :)

PLB

Tegnap egyedül voltam itthon. Unatkoztam, úgyhogy eljátszottam a fényképezőgéppel. Úgy két hét múlva a tablóképeink is meg lesznek, múlt szerdán voltunk fotózáson. Azt az ocsmány fűzőt kellett viselnünk, amit még szalagavatóra varrattunk (azóta is voodoo babákkal átkozom azt a varrónőt, nem elég, hogy a fűző, de még a kosztümünk is ocsmány lett), pedig reméltem, hogy nem kell többet felvenni. Ballagáson tuti nem az lesz rajtam, lehet, hogy addigra ki is vágom a kukába. És szereznem kell egy normális kosztümöt is, mert ez a mostani... háát...

Amúgy kezdem azt hinni, hogy nincsenek már normális hímneműek a világon. Mindegyik infantilis, perverz, izomagyú, ostoba, nagyképű idióta, csak az időmet vesztegetem velük. Lassan már ott tartok, hogy visszasírom az ovit, akkor még nem voltak ilyen problémáim. Pedig az oviban mindenki utált. De még akkor is jobb volt az, mert itt voltak nekem a Koncz fiúk. Hát, már egy ideje ők se. Najó, nem siránkozom. Éljen a Pozitív Lelki Beállítottság! ;)

tired

Holnap évfolyamdoga. Azt hiszem, hivatalosan is utálom a matekot.

Find me!

doki

Ma voltam dokinál. Megint. Már minden második nap nála vagyok, hétfőn is voltam. Ma viszont jól megdolgoztatott, futottam neki egy orvos-sebész-ultrahang-sebész-orvos kört. Vicces volt. Végül az ultrahangon sem találtak semmit, de a sebész "megnyugtatott", hogy egy vizsgálattal sajnos nem lehet kizárni semmit, ha nem javul az állapotom, akkor kapok egy cuki kis beutalót valamelyik kórház sebészeti osztályára és majd ott kivizsgálnak. Jah, mert reggel nem tudtam kikelni az ágyból, olyan gyomorgörcseim voltak és az orvosom fél, hogy vakbélgyulladásom van. Féljen is, én is azt teszem. Holnap reggel még megyek vissza vérvételre, hátha abból majd kisütnek valamit. Ugyanis már szombat óta beteg vagyok, de fogalmuk sincs, hogy mi a bajom. Remélem, nem túl súlyos, szombaton szülinapra akartam menni, jövő héten meg farsang és megígértem, hogy beülök a büfébe. Szorítsatok.

Bál + kétségek...

Nah, megvolt a jótékonysági bál. Igazából szombaton volt, de azóta nem nagyon sikerült értelmes, összefüggő szövegként értékelhető mondathalmazt kipréselnem magamból. Najó, ez lehet, hogy most sem fog sikerülni. Tele van a fejem mindenfélével, vagyis, egyfélével, de abból jó sok van. Mihez fogok kezdeni egyedül egy teljesen ismeretlen városban, teljesen ismeretlen körülmények között? Lassan ki kellene töltenem a jelentkezési lapot, hiszen jövőre egyetemre megyek, de csak halogatom, és végül megint az utolsó pillanatra fogom hagyni, mint mindent. Pedig már megvan a három iskola, amit megjelölök, megvan a szak, már mindent tudok a kollégiumokról. De azért félek. Olyan messze leszek mindenkitől. Vajon a barátságok több száz kilométer távlatból is megmaradhatnak ugyanolyannak? Négy évig minden egyes nap találkoztam a barátaimmal, de jövőre szétszéledünk, lesz aki külföldre megy, lesz aki Pesten marad, de nem ott lesznek, ahol én és ez elszomorít. Nagyon minimális esélyünk és időnk lesz arra, hogy találkozzunk, de nekem, aki annyira függök tőlük, a jelenlétüktől, a személyes kontaktus nélküli barátság a legrosszabb.

Bál & DÖK

Ma lesz a jótékonysági bál. Még nem izgulok, bár egy kicsit már elment a kedvem, mert nem elég az nekik, hogy ott leszünk, táncolunk és szépek vagyunk, hanem majd még a vendégekkel is táncolni kell. Nincs kedvem a polgármesterrel bájcsevegni. Lehet, hogy majd kiválasztok valami joviális öregurat, akivel majd nevetünk egy kicsit, aztán helyre kísérem és kész. Vagy valami jóképű fiatalt. Előtte majd le kell csekkolni a vendégeket, lehet, hogy beállok nyuszikám mellé a bejárati ajtóba és nézem, ki regisztrál.
Jah, szerdán DÖK-gyűlés volt, jól szórakoztunk, meg is örökítettük:

Annyira nem volt izgi, de Kodi megfodrászolt, Balu meg szerzett névkártyát, szegény Lilla meg berekedt, mire túl tudott minket kiabálni :$ De azért nem váltotta be a fenyegetését, és reggel mégis mellém ült a buszon. Megnyugodtam :D

Csakúgy

Fura hangulatom van. Nem is tudom, hogy nevezzem. Azt mondanám, hogy szerelmes hangulat, annak ellenére, hogy nem is vagyok igazán szerelmes. Vagyis, jó lenne... de ki tudja, talán csak az hiányzik, hogy valaki néha megfogja a kezemet, és azt mondja, minden rendben lesz. Én meg elhinném neki, persze, hogy elhinném, ha ő mondja. Túlságosan is könnyű a világra haragudnia bénaságomért, elfeledve azt, hogy voltaképpen én nem csinálok semmit. Hiszen még annyi dolgom lenne. De én megint nem csinálok semmit, csak az időt húzom, még van két órám, még van egy, majd lefekvés előtt, majd felkelek korábban, majd suli előtt, majd szünetben. Már megint mekkora szemétség, mekkora áldozat vagyok. Van valaki, akivel meg kellene értetnem magam végre. De ez nehezebb, mint elsőre gondoltam.

Képek - egózás :)

A hihetetlenül unalmas, és szokás szerint követhetetlenül szétcsúszott igazgatói beszéd (amúgy imádjuk az igazgatót, egy tündérpofa ^^) és a szép (bár helyenként a mi tavalyi előadásunkból nyúlt) műsor után következett maga a tűzés. Megkaptuk a szép kék szalagocskáinkat :)

Utána tánciztunk ^^

Örökké együtt (L)

Még a szülőtánc után sem maradtam partner nélkül :)

Két legjobb barátnőm mellett, és két fogadott hugocskám mögött ^^ (akik amúgy a barátnőim hugai :D)

Itt még a ruhánkhoz méltóan pózolunk...

Itt már kiütközik a hülyeség :D

Bátyussal is táncoltam *happy*

Szalagavató

Ma este szalagavató. Azt álmodtam, hogy táncolunk, és a felénél mindenki leblokkol és elfelejti a koreográfiát. Úgyhogy most félek o.O Még az a szerencse, hogy már nagyon unjuk, szóval biztos menni fog. Majd teszek fel képet ^^ Szorítsatok.

Birthday party

Áááh, annyira jó volt a tegnap este. Jó sokat rohangáltunk, hogy minden a helyén legyen, Laurával péntek délután elmentünk vásárolni nemmondommilyenboltba és vettünk pár dolgot Nórinak, amiket majd nagykorúként hasznosíthat. Tegnap este Dorotheában kezdtünk (fenti kép is ott készült, még szerencse, hogy a gumicukor alakja pont nem látszik -.- xD), aztán a többieket otthagytuk és az ünnepelttel és Linával karöltve lepakoltunk Szupinál. Onnan taxival Morrison's 2, kb fél 1kor voltunk ott. Még életemben nem mászott rám ennyi nyomorék. Lina vagy húsz "gyönyörű vaaagy"-ot gyűjtött be, Nóri meg őrült zavarban volt, ha egy srác elkezdett nyomulni rá. Aranyos volt. Voltak azért jófejek is, sok külföldivel összehaverkodtunk, aztán valamikor 4 körül leléptünk. Nóri haza, mi Linával Szupihoz. Mosdás, kaja, alvás. Egy órája értem haza, és a hajam még mindig tart, elmehetnék valami Taft reklámba. Én mondjuk nem repülőből szállnék ki, hanem metróból, de az is elég hatásos lenne. Különben is, állítom, a metróban nagyobb a szél.

Party

Ma buliii (L) És már csak azért sem leszek depressziós ^^

anger

Asszem hülyeség volt felidegelni magam. Még mindig fáj a kezem, pedig már napokkal ezelőtt volt. Legalább tök menő voltam pénteken a suliban a gézkötéssel az ujjaim tövében. Kár, hogy nem az volt a fal helyén, akit odaképzeltem. Akkor neki is fájna.

collapse

Miért fáj ez ennyire?

love sucks

A szerelem szívás. Ki akarok szállni.

Házibuli

Huhh, tegnap házibuli nálunk. Elég jól sikerült, annyira nem voltunk sokan, 14en, ha jól számoltam. De elbuliztunk így is, megállás nélkül vihogtunk, mondjuk, ebben közre játszott az alkoholmennyiség, amit betermeltünk. Sörtől kezdve a pezsgőn és a likőrön át egészen a vodkáig mindenféle pia megfordult a kezünkben. Voltak is negatív következményei a dolognak, egy-két dolog össze lett törve, le lett hányva, de hát istenem. A gépem és a kutyáim túlélték az éjszakát, ez a lényeg. Asszem sokáig fogjuk emlegetni Klauék fürdőszobai akcióját, Márk akváriumba vizelését, Bosi talajrészeg esketési hajlamait (jah, Réka ava Senrod lettem :P). Érdekesek ilyenkor az emberek. Talán az ital tette, talán a kialakult helyzet, de azt hiszem, még sosem sikerült ilyen őszintén beszélgetnem Rogival. Pontosabban, talán inkább neki nem sikerült még ilyen őszintén beszélnie hozzám. Bosi hajmosás közben öntötte ki a lelkét. Aludni nem nagyon aludtunk, hajnali 5kor Family Guyt nézett még a három fős keménymag (Attis, Alfi, Én), aztán szép lassan kezdtek a többiek is szállingózni. Fél 11kor lépett le mindenki, és nekem nem maradt más, csak az üres ház, a mosogatnivaló és a véres fognyom a nyakamon.

Kurva jó buli volt :D

Hmm

Jó sűrű hetem volt/van/lesz. Azt reméltem, hogy végre nekiállhatok tételeket kidolgozni (annál is inkább, mert hétfőn le kell adnom őket), de már csak két napom van hátra és még elő se vettem a töri cuccomat. A hét elején lustáztam, szerdán Ancsiztam, tegnap Sirius + mozi, ma Kék Yuk, holnap Corvintető, vasárnap alvás. Holnap napközben már tényleg tanulni fogok, akkor végre lesz időm. Azt csinálom, mint az utolsó pillanatokban mindig: lecuccolok az ebédlőbe, letakarítom az asztal, berakom Mozart 20-adik zongoraversenyét és már mehet is a megfeszített munka. Igazság szerint nyomás alatt jobban is tudok dolgozni.