Unatkozoooom :P Tegnap túl sokat aludtam, most meg nincs mit csinálnom... asszem nézek egy kis Big Bang Theory-t :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Random. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Random. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. április 11.
2010. január 12.
Csakúgy
Fura hangulatom van. Nem is tudom, hogy nevezzem. Azt mondanám, hogy szerelmes hangulat, annak ellenére, hogy nem is vagyok igazán szerelmes. Vagyis, jó lenne... de ki tudja, talán csak az hiányzik, hogy valaki néha megfogja a kezemet, és azt mondja, minden rendben lesz. Én meg elhinném neki, persze, hogy elhinném, ha ő mondja. Túlságosan is könnyű a világra haragudnia bénaságomért, elfeledve azt, hogy voltaképpen én nem csinálok semmit. Hiszen még annyi dolgom lenne. De én megint nem csinálok semmit, csak az időt húzom, még van két órám, még van egy, majd lefekvés előtt, majd felkelek korábban, majd suli előtt, majd szünetben. Már megint mekkora szemétség, mekkora áldozat vagyok. Van valaki, akivel meg kellene értetnem magam végre. De ez nehezebb, mint elsőre gondoltam.
2009. december 30.
2009. szeptember 3.
2009. augusztus 4.
Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
2009. július 30.
2009. július 11.
2009. július 8.
2009. június 6.
2009. május 21.
Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
2009. május 2.
music
Nemsokára befejezem a Coffee Prince-t. Ez szomorú, de vigasztal, hogy még hátra van öt teljes rész, ami azt jelenti, hogy több, mint öt órán keresztül nézhetem még. Persze, az OST-ot továbbra is rongyosra hallgatom, ráadásul végre lejött a Rilo Kiley discography és a Dear Cloud eddigi két albuma is szépen jövöget. Arashi discography is lent van, pont 24 órába telne az egészet végighallgatni, egyszer nekiülök, csak már így is tele vagyok olyan zenékkel, amikre még nem volt időm. Majd behozom a lemaradást, yakusoku.
2009. április 29.
10 things...
I hate the way you talk to me,
And the way you cut your hair.
I hate the way you drive my car,
I hate it when you stare.
I hate your big dumb combat boots
And the way you read my mind.
I hate you so much it makes me sick,
It even makes me rhyme.
I hate the way you’re always right,
I hate it when you lie.
I hate it when you make me laugh,
Even worse when you make me cry
I hate it when you’re not around,
And the fact that you didn’t call
But mostly I hate the way I don’t hate you,
Not even close…
Not even a little bit…
Not even at all.
2009. április 21.
Random naplózás
Wáá, ki kéne raknom magamra, hogy plázapicsák kíméljenek. Miért hiszik azt a 15 éves kiscsajok, hogy az idősebbekkel való lógás menővé teszi őket? Meg amúgy is, támogassa a jövőjüket az OTP, nem vagyok segélyszervezet. Még, ha normálisak lennének, de ezek csak a szemhéjpúderek csillámosságáról tudnak fecserészni, mintha egyéb dolog nem is létezne a világon. Hagyjatok engem békén.
Nah, mindegy, pénteken mozifanatikusok éjszakája, tavaly is jó volt, most is az lesz. Ügynöktársaim nem jönnek, pedig ez a hármunk programja lett volna, mint a legtöbb ilyen. Majd legközelebb. Így is lesz társaság, de azért Li és Nó ügynök nélkül nem lesz ugyanaz...
Próbálok elszakadni kicsit, meglátjuk, hogy sikerül. Lassan megkapjuk megint a faktválasztós papírokat, maradok az eddiginél, azt hiszem. Utolsó évben már minek változtassak? Igaz, könnyebb lenne, ha tudnám, hova megyek tovább. Eddig volt tervem, már annak sincs értelme. Valószínűleg marad ELTE BTK, utána legfeljebb TKBF, vagy megyek bátyám után. Meglátjuk. Időm még van. Aztán majd meglátjuk...
2009. április 20.
2009. április 19.
Reklámszagú, de Szentendre és gyönyörű
Az állomás, a Főtér, a templomok, a kőtár, a korzó, a skanzen, a PMK, a sétálóutca, a Görög utca, az aluljáró, a Templomdomb, a múzeumok. Szentendre. Szeretem.
2009. április 15.
"You can't fight a ghost..."
"-Hello, Echo! How are you feeling?
-Did I fall asleep?
-For a little while.
-Shall I go now?
-If you like."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
