Mégsem tudtam megállni. Nekiálltam és visszaolvastam. És most nem tudom megállni, hogy írjak, olyan patetikus idióta voltam. Szar az élet? Kicseszett velem a világ? Az önsajnálat mindig nagyon ment. Vajon miért látom most másként? Hiszen az állapotomban semmi sem változott. Mégis... már nem vágyom arra, hogy sajnáljanak, már nem ezzel akarok egy kis figyelmet kicsikarni. Mennyivel egyszerűbb mosolyogni és szarni a világra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Wááá de vártam már, hogy végre ezt olvashassam! :D
Megjegyzés küldése