Fáradt vagyok és depresszív, hazajövök, ledobom az álarcot, mennyivel kényelmesebb. Azt hiszem, már hozzászoktam. Talán szombatra is felveszem, így biztos meg fogsz szeretni, ezzel mindenki szeret. E nélkül? Nehezen tudnám megfogalmazni, talán csupasznak és kiszolgáltatottnak érezném magam. Az is vagyok, vonások nélküli arc, se kifejező tekintet, se mosolygó száj, se fintorgó orr, se liftező szemöldök. Egy hatalmas kérdőjel vagyok, egy üres lap, ami csak arra vár, hogy valaki végre rajzoljon, vagy írjon rá valamit. Ugye hozol tollat?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése