Kétségbeesés

Nem az dühít, hogy ilyen vak vagy, hanem, hogy én is az voltam.

Nakashima Mika - My Medicine

Walking down the street tonight
Like every night nowhere to go
No one on the street tonight
And no one waiting up at home

Watching as my cigarette is spinning smoke into the wind
Watching as the time goes by
I think about the fix i’m in

Only you can come to save me
Being all alone has made me shake down
Break down

Give me everything i’m missing
Give me deep and soft, sweet kissing
Touch my skin

My medicine
All i want is you to hold and comfort me come on you’re
My medicine
When i’m feeling lost and weak you’re what i’m wishing give me
My medicine
I can feel a passion from my one affliction
Loving him is medicine

I got hooked on your love nicotine, yeah

Walking down this lonely road
I found you spinning up like smoke

You don’t even have to chase me
Waiting for so long has made me stressed up
Messed up

Give me everything i’m missing
Give me deep and soft, sweet kissing
Touch my skin
I’m giving in you’re

My medicine
All i want is you to hold and comfort me come on you’re
My medicine
When i’m feeling lost and weak you’re what i’m wishing give me
My medicine
I can feel a passion from my one affliction
Loving him

Loving him is medicine
My medicine, yeah
Loving him is medicine
My medicine, yeah
Loving only him is medicine

30 Seconds to Mars - From Yesterday

Daria álma #2

A vékony ujjak még mindig az álomszőttesbe kapaszkodnak, támaszul használják a suhanó képekkel teli ruhát. Igen, mióta a lány nem figyel oda, a képek elmosódtak, villanásokká gyorsultak. Akár az ébrenlét, olyan zavarosak, s homályosak most az emlékek. Akár az ébrenlét. Akár a valóság maga. Legalábbis a lány számára. Zavarbaejtő összevisszaságban történik minden, mégis minden mindennel összefügg. Hogy van ez? Talán a testtel együtt már a lélek és az elme is lassanként elsorvad. Nem akar még távozni, holott mennyivel egyszerűbb lenne. Sok-sok évig önnön halálát kívánta, most azonban makacsul kapaszkodik az életbe. Mert ugyan, mi is várhatna rá odaát? Örökkétartó, céltalan zuhanás a semmibe? Sötétségben bolyongás, örökös sóvárgás a fény után? Vagy egy újabb élet, egy újabb lehetőség? De vajon új énje képes lesz-e majd emlékezni mindarra, amit átélt? Nem, valószínűleg nem. S ez a gondolat egyszerre örömteli és torokszorító is. Nem akar mindent elfelejteni.

Vegyes érzelmek

Miért van az, hogy ami hármunknak teljesen egyértelmű, ami valakinek első pillantásra leesett, az neked mégsem tűnik föl? Mondd, vannak érzelmeid? Képes vagy átélni mások érzéseit, képes vagy figyelni rájuk? Vagy csak járulékosként írod le őket? Miért bánsz úgy velem, mintha a rongybabád lennék? Meguntál? Soha nem is tartottál fontosnak, igaz? Nem én voltam szeretethiányos, míg meg nem ismertelek, hanem te, igaz? De most, hogy már elmúlt... nem kellek többé. Nem értelek téged. Nem értem magamat. Miért vágyom annyira megfelelni neked? Miért akarom annyira, hogy észrevegyél? Miért akarok mindig a közeledben lenni? Holott gyűlölni akarlak, mert én is érzem, hogy mást nem tehetek. Ha nekem az jár, amit mindeddig kaptam tőled, akkor neked ez:

Gyűlöllek!

Kör-elmélet

Újabb bejegyzés. Mi értelme? Mi értelme leírnod azt, amit úgysem fognak megérteni? Nem vagy az ő szintjükön, régen magasabb fokokra hágtál a teremtés fikcionális sámlihegyén. Miért próbálod mégis megértetni velük mindazt, amiről te is tudod, hogy lehetetlenség? Hogy meddő kísérlet csupán. Mert az. Csak az elvont álmodozót látják benned, nem az alkotót. Miért vagy annyira optimista, hogy azt hiszed, megváltoztathatod őket? Nem, én tévedtem. Nem optimista vagy, nem naiv. Ismerlek. Mind változunk. Nincs már meg benned a görcsös megfelelni-vágyás, igaz? Nem akarsz már senkinek bizonyítani.

Bár olyan lehetnék, mint te.

Műhelymunka

Kisgyermekként lesem az alkotót, ámulok kezei munkáján, türelmén, szakértelmén. Tehetsége magával ragad, gondolataim döcögős betűket rónak a papírra. Csupán reszkető próbálkozás valami olyasmit alkotni, mint az előttem ülő. Mégis ő dícsér meg. Mégis ő emel engem piedesztárra. Zavarodottan ingatom a fejem. Nem, nem, nem, nem, nem. A mester mégis engem lát mesternek. Hogyan értessem meg vele, hogy csupán halovány árnyéka vagyok?

Vésd arcomba vonásaid, hogy lásd végre azt, akit én csodálok!

Emlékek

Nem is tudom, miért jutott eszembe. Vagy miről. De ahogy a borult eget néztem, ahogy hallgattam a nedves kő csikorgását a talpam alatt, hirtelen régen elásott emlékek bukkantak újra elő. D, a volt fiúm, a nagy szerelem. Még mindig ott susog hajamban az első csók ígérete, érzem az ízét a számban, az illatát, kezét a kezemben. Olyan meghitt szeretettel gondolok rá, annak ellenére, hogy mikor utoljára láttam, legszívesebben ízekre téptem volna. Viszont... évek múltán is emlékezett a parfümöm illatára, melyet első találkozásunkkor használtam. Valami ilyesmire vágytam mindig is, ismert, pedig soha nem adtam magamból annyit, hogy megelégedjen vele bárki is. Nem hittem volna, hogy végül majd hiányozni fog nekem. Igazság szerint nem ő hiányzik. Megkeserítette számomra az együtt töltött perceket. Ha legalább egyszer szólt volna szépen, egyszer érintett volna gyengéden. Egyszer éreztette volna velem, hogy tényleg, igazán szeret, hogy velem akar lenni. Hogy fontos vagyok neki. Akkor talán ő is hiányozna nekem. De nem... csak azt az érzést sírom vissza, mely akkor fogott el, mikor megláttam a kis parfümös flakont a szobájában. Akkor éreztem először és utoljára, hogy talán mégsem leszek egyedül többé...

Daria álma

Hosszú napok, igen. Akár egy örökkévalóság is lehetett volna, vagy egy múló pillanat. Minden szubjektív. Kinek így, kinek úgy. Apró hullámokként öntik el az elmét az emlékek, az ismerős, s ismeretlen képek, szófoszlányok. Beszélgetések erősödnek fel, majd tűnnek el a zsivajban. Álom, vagy valóság? Nehéz lenne eldönteni. Az elalvás pillanata elbújt egy sötét, pókhálós sarokban, s csak nem akar előjönni. Nem is kell, az álom a valóság görbe tükre, így szokták mondani. Ez a tudatalatti ideje. De nincs egyedül. Örökké kínzó, mézesmázosító emlékei közt nem csak ő álldogál. Ezúttal nem. Nem tudja, kit köszönthet társaságában, nem lát arcot, nem hall hangot. Csak egy érzés. Talán csak érzékei csalták meg, talán tényleg nincs egyedül. Kezét felemeli, végigsimít álmokból szőtt ruháján. Elméjébe zárkózva mindig ezt viseli, mely állandó mementóként őrzi, s szemérmetlenül mutogatja emlékeit, álmait, vágyait. Érzelmeit. Mindig más kerül terítékre, egy valami mégis ismétlődik. Egy arc.

-Hol vagy már?

Kong a kérdés után az elme, visszhang dobálja vissza a szavakat, eleinte követelőzőn, majd egyre gúnyosabban, csúfolódva az álmodón.

Kra - Yell

Eiffel 65 - Blue

T kedvéért :)

Eiffel 65 - Blue

Yo listen up here's a story

About a little guy that lives in a blue world

And all day and all night and everything he sees

Is just blue like him inside and outside

Blue his house with a blue little window

And a blue corvette

And everything is blue for him and hisself

And everybody around

Cos he ain't got nobody to listen to

I'm blue da ba dee da ba die...

I have a blue house with a blue window

Blue is the colour of all that I wear

Blue are the streets and all the trees are too

I have a girlfriend and she is so blue

Blue are the people here that walk around

Blue like my corvette, it's standing outside

Blue are the words I say and what I think

Blue are the feelings that live inside me

I'm blue da ba dee da ba die...

I have a blue house with a blue window

Blue is the colour of all that I wear

Blue are the streets and all the trees are too

I have a girlfriend and she is so blue

Blue are the people here that walk around

Blue like my corvette, it's standing outside

Blue are the words I say and what I think

Blue are the feelings that live inside me

I'm blue da ba dee da ba die...

Inside and outside blue his house

With the blue little window and a blue corvette

And everything is blue for him and hisself

And everybody around cause he aint got

Nobody to listen to

I'm blue da ba dee da ba die...

I'm blue (if I was green I would die)

Sepultura & Luciano Pavarotti - Roots, Bloody Roots

Rule of Rose - A love suicide

Say Where is my shame,

When I call your name?

So, please don’t set me free

I’m as heavy as can be

I will do you harm

I will break my arm

I am a victim of your charms

I want to be dead

When I’m in bed

I can be so mean

You can beat me

I would like to shame you

I would like to blame you

Just because of my love to you

And

Love itself is just as innocent as roses in May

I know nothing can drive it away

Though

Love itself is just as brief as a candle in the wind

But it’s greedy just like sin

Alone but sane

I am a love suicide

‘Cause

Love itself is just as brief as a candle in the wind

It is pure white just like sin

Alone but sane

I am a love suicide

‘Cause

Love itself is just as innocent as roses in May

It is pure white just like sin

Rule of Rose