Mindennapos rutin

Olvasom a blogodat. Az írásaidat. Olvasom, és próbálok magamra ismerni bennük, elkapni egy fél mondatot, egy aprócska kifejezést, ami rám vonatkozhatna. Amiből látnám, hogy nem felejtettél el. Hogy jelentek neked annyit, mint te nekem. Miért nem vagyok ott mégsem? Talán csak én erőltetem ezt a dolgot. Talán butaság, hogy azt hittem, az életed részévé tudok válni. Megváltoztunk. Mind a ketten. De én mindeddig azt hittem, hogy jó irányba haladunk, hogy a barátságunk több az msn-es beszélgetéseknél, a közös játékoknál. Annyi minden van, amit el szeretnék mondani neked. De attól félek, te semmit sem szeretnél megosztani velem. Annyi emlékem kötődik hozzád.

Miért engedted, hogy elhiggyem mindezt?

Miért tetted szebbé a valóságot annál, amilyen?

Miért nem vagyok fontos neked?

Kipukkant buborék

Miért kell minden örömömet tönkretenni? Esténként mindenki levezeti a feszültséget, kiereszti a gőzt. De miért engem kell boxzsáknak használni? Miért mindig én vagyok a hülye? Ez az, rúgjatok csak bele a földön fekvőbe, remek kikapcsolódás, hát nem?

Gyűlölök itt élni!

Vavyan Fable

"Fészekben ülök egy nagy fa közepén, átlógatom a lában a semmi peremén."

"A vágy botorkált a sikátorban, bukdácsolt becsapottan, elégetten."
/Démontangó/

"Nem muszáj versenyezned, hisz egyetlen vagy, egyedi, senki máshoz nem fogható. Ezen a szinten már kihívó, nincs mezőny."
/Vakvágta/

"Könnyeink javát elsírtuk, a maradék beszáradt. Nos, ezen legalább röhögni muszáj."
/Mesemaraton/

"Aki nem szokott gondolkodni, az ehelyett lázas véleménynyilvánítással foglalkozik."
/Tündértánc - Danon Corl/

"Ha tehetségtelen, mikrorealizmussal filmre viheti egy teljes napomat, pisivel, kakival, akkor sem én leszek a vásznon."
/Tündértánc - Danon Corl/

"Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek, s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban, oly ösztönösen és gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek."
/Vis Major - Kyra Emett

"No need to say goodbye..."

Nobody Does It Better

Buborék

Most izgulok. Hétfőn kezdjük a forgatást, Móriczról és Adyról veszünk fel egy beszélgetést. Háromszor huszonöt perc, leadja a magyar1. Beszélgetünk. Már megkaptam az anyagot, nem ártana elolvasnom, hogy legalább a szöveget ismerjem. Tényleg izgulok. Őszintén szólva nem akarom hallani a "tévés" hangomat, viszont ki ne álmodna arról, hogy viszont láthatja magát a képernyőn? Igaz, sokan nem így képzelik el. De jó lesz nagyon. Várom már. Kicsit kiszakadok a hétköznapokból, egy ideig még talán egy kis önbizalomlöketet is ad. Már most úgy érzem, hogy van bennem valami különleges. Vajon a többiek is érzik ezt? Majd megkérdezem tőlük is. Aztán majd felhívom S-t és elmesélem neki. Meg H-t is. Csak győzzem pénzzel.

Please Mr. Jailer <3

Miért?

Miért van az, hogy az okozza a legnagyobb fájdalmat, akinek szeretnie és védeni kellene? Miért azok nem veszik soha észre, amit csinálnak, akik a legközelebb állnak hozzám?

Széthullás

Nem is tudom, mit írjak. Ide ültem, hogy majd leírom mindazt, ami bennem kavarog, de csak bámulom a billentyűzetet és semmi nem jut az eszembe. Mit lehetne elmondani? Hogy rossz kedvem van? Hogy annak ellenére, amit mondtak nekem többen is, és amit az eszem világosan megértett, még mindig hiányérzetem van? Rémes. Olyan... üresnek érzem magam. Kiszipolyoztak és eldobtak.

Nem maradt már bennem semmi, amit elvehetnél, mit akarsz még?!

Freefall

"Szembenéztem a halál Kék Képernyőjével, de sikerült rebootolnom."

/Tompa/

"Ah, a kígyók fogánál is élesb a hálátlan gyermek kerámiabetétes csípőfogója."

/Abby/

"Florence, tudom, hogy ezt most nem hallod, de hadd köszönjem meg a lehetőséget, hogy ismét elsőként követhetek el valamit ezen a bolygón!"

/Sam Starfall/

"Mókás, ahogy a kutyák mindig a többi kutyára koncentrálnak és egyből megfeledkeznek a dinamikus vákuumelméletről."

/Qwerty/

"Bocsi, hogy csak így benyomultunk, de a zuhany alatt lehet a leggyorsabban eloltani egy égő emut."

/Sam Starfall/

Kat-Tun - Yorokobi no Uta

Csak egy kérdés...

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

MIÉRT?

The Gazette - Cassis

LeAnn Rimes - Amazing Grace

Amazing grace, how sweet the sound

That saved a wretch like me.

I once was lost, but now I’m found.

Was blind, but now I see.

’twas grace that taught my heart to feel

And grace my fears relieved.

How precious did that grace appear

The hour I first believed.

When we’ve been dead ten thousand years

Bright shining as the sun,

We’ve no less days to sing god’s praise

Then when we first begun.

Amazing grace, how sweet the sound

That saved a wretch like me.

I once was lost, but now I’m found.

Was blind, but now I see.

So alone

Nem is tudom, mitől vagyok ilyen hangulatban. Pedig boldognak kellene lennem. És boldog is voltam délelőtt, annyira jó volt újra suliba menni. Inkább csak az emberek, mint a suli miatt. Á a nyakamba ugrott, végre P-nek is meg tudtam adni az ölelést, amivel még lógtam ^^ Találkoztam S-el is, új osztálytársaink érkeztek, megint L mellett ülök. Szóval nem panaszkodhatnék. De mégis. Miért érzem olyan egyedül magam? Annyian vannak, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek. Akkor mi ez? Rémes vagyok, hogy ennyit elégedetlenkedek, holott hálát adhatnék az égnek, hogy ilyen jó barátaim vannak, mint pl S, aki másik S, de azért... nah. Én értem, kiről van szó, és ez a lényeg ^^ Szóval, folyton elégedetlen vagyok. Panaszkodom, hogy egyedül érzem magam. Pedig nem is vagyok egyedül. Csak egyszerűen még nem fogtam fel, milyen szerencsém van.

De akkor is. Annyira... rosszul érzem most magam. Elhagyatottnak. Talán, ha valaki kívülről szemlélne, az megértené, miért. De hol találok ilyet?