Feldíszítették az eget. Szép volt, hangos, fényes. Tömeg és meleg, a két legnagyobb szenvedelmem. Aztán Szentendre, kicsit mogorván, fáradtan, elegem van már mindenből. Mindenkiből. Egyedül sétáltam haza, sötét volt és kihalt minden. Gondolkoztam, hogy ne csörgessek-e, de nem akartam zavarni. Helyette az eget bámultam, agyamban a dallam egyre csak ismételgette önmagát. Megint elkapott a furcsa hangulat, régi dolgokat olvasok vissza, az emlékeket próbálgatom, de nem esik jól. Megint elkezdtem köhögni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése