bored

Volt már olyan, hogy minden untatott? Próbálok odafigyelni másokra, próbálok minden igényt kielégíteni, és tulajdonképpen már csak megszokásból teszem. Amikor pedig lenne kedvem valamihez, pont rosszul időzítek. Úgyhogy megint unatkozom. Semmi nem érdekel, beszélnek hozzám, bólogatok, de már fel sem fogom, hogy miről van szó. Most mondhatnám, hogy ennél rosszabb állapot a világon nincs. De egy közönyös embernek sokkal nehezebb csalódást okozni, nem igaz?

Torchwood

Moon on the Water

Geneva

Megmondom én neked, hol vannak a problémás helyeim! Hát például a tükör előtt.

Félelmeim

Félek a sötétben. Félek a betegségektől. Félek orvoshoz menni. Félek az állatoktól. Félek az emberektől. Félek az egyedülléttől. Félek megnyílni. Félek mások véleményétől. Félek, hogy rám unnak. Félek, hogy kihasználnak. Félek, hogy kihasználok másokat. Félek, hogy nem tudok megfelelni. Klausztrofóbiás és tériszonyos vagyok. Kicsinek és gyengének érzem magam. Naivnak, sebezhetőnek, befolyásolhatónak. Gyereknek.

Hazafelé

Feldíszítették az eget. Szép volt, hangos, fényes. Tömeg és meleg, a két legnagyobb szenvedelmem. Aztán Szentendre, kicsit mogorván, fáradtan, elegem van már mindenből. Mindenkiből. Egyedül sétáltam haza, sötét volt és kihalt minden. Gondolkoztam, hogy ne csörgessek-e, de nem akartam zavarni. Helyette az eget bámultam, agyamban a dallam egyre csak ismételgette önmagát. Megint elkapott a furcsa hangulat, régi dolgokat olvasok vissza, az emlékeket próbálgatom, de nem esik jól. Megint elkezdtem köhögni.

Csehországból jelentem

Nah, itt vagyok már negyedik napja Chlumecben, német barátainknál (második családomnál). Imádom őket, a kicsik nagyon édesek, a szülők türelmesek és kedvesek, és úgy általában, nagyon jó család az övék. Chlumec egy egészen kicsi városka Usti nad Labem mellett. Igazán szép, de persze egy szót sem értek abból, amit az emberek beszélnek. Még szerencse, hogy itt inkább németül beszél mindenki, mármint a túristákkal, úgyhogy mindig sikerül valahogy megértetni magamat. Angolul még nem is kellett megszólalnom. Árpi van csak gondban, mert ő meg ugyebár a szakközépben csak angolul tanult. Meg persze apum, aki egy nyelvi antitalentum. Nagyon vicces, ahogy össze-vissza kavar mindent, angolt, németet, magyart, és persze olyan sorrendben mondja ki a szavakat, ahogy eszébe jutnak, nem úgy, ahogy kellene. Anyum legalább valamiféle szórendet próbál tartani, de neki is inkább a szókincse nagy, mint a nyelvtani tudása. Most mondanám, hogy én vagyok a legjobb közülük, de én inkább csak megértem, hogy mit mondanak, és aztán fordítom a többieknek. Magyarról németre is megy azért, de kevésbé pontosan. Nem baj, most tudok gyakorolni, úgyis szeretnék jövőre németből is vizsgázni.
Szombaton még pihengettünk este, söröztünk, sütögettünk, szóval amolyan könnyed esténk volt. Vasárnap felmentünk Decine-be, van ott egy sziklalabirintus, nagyon érdekes volt. Egy erdőben mentünk, két oldalt rengeteg szikla, meg minden, majdnem mindegyiket elnevezték valahogy, az alakjáról leginkább. Ott eltöltöttünk 5-6 órát, aztán megebédeltünk, majd hazajöttünk. A kicsik már nagyon fáradtak voltak, meg persze mi is. Tegnap Prágában voltunk, egészen máig Lináék is ott voltak, úgyhogy velük találkoztam. Eltöltöttünk együtt egy délutánt, nagyon jó volt. Ribi egy 1981-es útikönyvvel felszerelkezve vezetett minket egyik templomtól a másik híres házig, mindegyikről tudott valami érdekességet. Ákos természetesen most is cinikus volt, mint mindig, Zoli ontotta a hülyeségeit, Feri békésen iszogatott, Lina meg folyton lemaradt, mert mindig talált valami apróságot, amit érdemes lefényképezni. Szeretem, hogy mindig észreveszi a kis eldugott dolgokat. Aztán még Lutzékkal is sétálgattunk kicsit, beültünk az U-Flekuba, ami egy híres söröző ott Prágában. Utána még megvacsoráztunk, majd elindultunk haza. Már mindenki hulla fáradt volt.
A mai napunk szabad, majd este megtervezzük, mit fogunk a maradék három napban csinálni. Én szeretnék még átmenni Drezdába, a Zwingert mindenképpen meg kell nézniük a többieknek, meg az is egy szép város, szóval ott is eltölthetünk egy napot. Árpi a környező kis falukat szeretné felfedezni, anyu meg hajókázna az Elbán. Apum úgyis mindent át fog aludni, szóval ő nem számít. Szombaton megyünk haza, valószínűleg késő délután már otthon leszünk. Nagyon várom már, végre Nóri is itthon van, szóval újra együtt a hármasfogatunk. Vasárnap este meg buli az A38-on, Diussal és öcsivel, jó lesz ^^
Majd még jelentkezem, itt van wifi, szóval kiélhetjük magunkat. Árpit le se lehet vakarni a BlackBerry-jéről, állandóan a barátnőjével msnezik. Mániákus.

My birthday

A mai nappal nagykorú lettem :)

álmatlanság

Meleg. Monoton zaj. Sötétség. A három legutálatosabb dolog a világon. Nem tudok aludni.

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

A BSF változat :)

Little Red Riding Hood