2009. február 19.

Egy sima, egy fordított

Mindig azon gondolkozom mostanság, hogy ha valami jól megy, azt miért kell rögtön elcseszni? Persze, eddig is hozzá tartozott az életfilozófiámhoz, hogy minden rossz után jön valami jó és fordítva, de az utóbbi egy-két évben ez ritkásan jött be. Mostanában már jobban, egy jó egy rossz, tisztára mint a nagyi kötése. Csak az a baj, hogy mindig úgy járok, hogy valami jól indul, aztán rosszul fejeződik be. Van valami ügyfélszolgálata a helynek, ahol a sorsokat osztják? Mert én elégedetlen vagyok. Nagy kérés lenne, ha legalább egy téren rendeződne az életem? Nem kell nekem nagy érzelmi löket, a lottót sem akarom megnyerni, sőt, az anyám is maradhat olyan, amilyen. De legalább tartanék valamerre. Najó. Hétvégét azokkal töltöm, akik szeretnek, vagyis barátnőzés. Majd összeszedünk valami hímneműt alkalmi plázamuff módra. És még én vagyok gyerekes?

Nincsenek megjegyzések: