2008. december 26.

For my loneliness

Önző vagyok. Egy önző liba, aki csak magával foglalkozik. Ne haragudjatok rám, rémes vagyok, nem szabadna emberek közé mennem. Mindenkit csak megbántok, örülnöm kellene mások boldogságának, csillagporos ünnepének, de képtelen vagyok rá. Egyedül nem megy. De segítséget sem akarok. Nem kell senki, talán így könnyebb is lesz. Könnyebb lesz, ugye? Hiszen élő példán láthatom, mennyivel egyszerűbb lenne távol tartani az embereket, nem lennék ennyire ön- és közveszélyes. Igen, ezt fogom tenni. Követem a példádat, Holdember. Neked beválik, ugye? Ez a megoldás, ugye? Ugye rájöttem végre, és nem kell tovább emésztenem magam? És nem fogok senkit se bántani ezentúl, ugye? Remélem. Bár lenne most valaki, aki mellettem áll. Nem csak lelkileg, de fizikailag is. Miért van az, hogy pont akkor tűntök el, amikor a legnagyobb szükségem lenne rátok? Valaki öleljen meg! Valaki csókoljon meg! Valaki érintsen meg! Létezik egyáltalán olyan, aki akarja ezt? Tudom, hogy csak problémát okozok mindenkinek. Mindenki életében csak egy buktató vagyok, igaz? Hát persze.
Gyűlölöm magam!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lüke vagy. Én meg elfoglalt. De mindegy is. Hányszor mondtam, hogy keress meg, ha valami bajod van? Ugyanolyan hülye vagy, mint én. Nem merünk segítséget kérni. De ne kövesd a példámat! Tudod, hányan szeretnek? Tudod, hányan akarnak segíteni Neked? De Te csak az arcukba mosolyogsz, hogy köszönöd szépen, de kibaszott jól vagy. Viszont telelököd a blogodat, hogy jajj de szar az élet. Ha meg ezek után meg merem kérdezni, hogy mifaszvan, akkor meg óó semmi. Na várj csak, megtanítalak kesztyűbe dudálni. Rád fogok szállni, mint Huira, és kinevelem Belőled ezt a marhaságot. Hülye liba :P Fene a gusztusomat, de szeretlek :P