Miért van az, hogy ami hármunknak teljesen egyértelmű, ami valakinek első pillantásra leesett, az neked mégsem tűnik föl? Mondd, vannak érzelmeid? Képes vagy átélni mások érzéseit, képes vagy figyelni rájuk? Vagy csak járulékosként írod le őket? Miért bánsz úgy velem, mintha a rongybabád lennék? Meguntál? Soha nem is tartottál fontosnak, igaz? Nem én voltam szeretethiányos, míg meg nem ismertelek, hanem te, igaz? De most, hogy már elmúlt... nem kellek többé. Nem értelek téged. Nem értem magamat. Miért vágyom annyira megfelelni neked? Miért akarom annyira, hogy észrevegyél? Miért akarok mindig a közeledben lenni? Holott gyűlölni akarlak, mert én is érzem, hogy mást nem tehetek. Ha nekem az jár, amit mindeddig kaptam tőled, akkor neked ez:
Gyűlöllek!
1 megjegyzés:
Cicám! Jó lenne végre igazán beszélgetni... Jó lenne legalább egy délutánt áldozni arra, hogy tudjam, mi folyik a kis életedben ^^ Msnen sosem vagy, egyébiránt is aztat nem szeressem, csak gyors információcserére használom... De jó lenne, ha meg tudnánk beszélni egy időpontot, amikor leülünk egy tea mellé, és beszélgetünk ^^ Lécci írj vhogy! Puszillak ^^
Megjegyzés küldése