music

Nemsokára befejezem a Coffee Prince-t. Ez szomorú, de vigasztal, hogy még hátra van öt teljes rész, ami azt jelenti, hogy több, mint öt órán keresztül nézhetem még. Persze, az OST-ot továbbra is rongyosra hallgatom, ráadásul végre lejött a Rilo Kiley discography és a Dear Cloud eddigi két albuma is szépen jövöget. Arashi discography is lent van, pont 24 órába telne az egészet végighallgatni, egyszer nekiülök, csak már így is tele vagyok olyan zenékkel, amikre még nem volt időm. Majd behozom a lemaradást, yakusoku.

*fetreng*

10 things...

I hate the way you talk to me,

And the way you cut your hair.

I hate the way you drive my car,

I hate it when you stare.

I hate your big dumb combat boots

And the way you read my mind.

I hate you so much it makes me sick,

It even makes me rhyme.

I hate the way you’re always right,

I hate it when you lie.

I hate it when you make me laugh,

Even worse when you make me cry

I hate it when you’re not around,

And the fact that you didn’t call

But mostly I hate the way I don’t hate you,

Not even close…

Not even a little bit…

Not even at all.

DOA

shit

A depresszióra a legjobb gyógymód a változás, nem? Egyelőre maradok a Coffee Prince-nél, aztán irány a fodrász, a piercinges, a koplalás. Megváltozok én, ha így nem vagyok elég jó senkinek, rohadjak meg!

...?

Nem értem, nem értem, nem értem.

Just like

Memories

Sötétség mindenütt. Ő pedig fut bele a feketeségbe, éppen úgy, ahogy elképzelte anno. Akkor azt kívánta, bár valóság lenne, most azt, bár csak álmodni. De nem álom. Csak fut, ő maga sem tudja, merre. Bárhol jobb, mint itt. Bárhogy jobb, mint így. Aztán vége a sötétségnek. Színes vásznak mellett fut, ismerős arcok, ismerős helyek, ismerős helyzetek mindenütt, s mire felfogná, hogy a saját emlékeit hagyja maga mögött, már el is tűntek. Ő pedig elérkezik oda, ahová mindig is vágyott. A perem, ahonnan levetheti magát, ahonnan csak zuhan és zuhan, míg véget nem ér a világ. Már régen döntött. Most mégis visszanéz, vissza akar menni, újra meg akarja nézni azokat a képeket, talán újra érezné azt, amit akkor. Egy lépés, kettő. Már ott áll maga előtt, több példányban. Csak néhány másodperc. Megfordul, és újra futni kezd. Aztán csak zuhan és zuhan, míg véget nem ér a világ...

Dreamless

Utálom ezt az egészet, bár ne is léteznék!

"I can see myself dreaming"

Random naplózás

Wáá, ki kéne raknom magamra, hogy plázapicsák kíméljenek. Miért hiszik azt a 15 éves kiscsajok, hogy az idősebbekkel való lógás menővé teszi őket? Meg amúgy is, támogassa a jövőjüket az OTP, nem vagyok segélyszervezet. Még, ha normálisak lennének, de ezek csak a szemhéjpúderek csillámosságáról tudnak fecserészni, mintha egyéb dolog nem is létezne a világon. Hagyjatok engem békén.

Nah, mindegy, pénteken mozifanatikusok éjszakája, tavaly is jó volt, most is az lesz. Ügynöktársaim nem jönnek, pedig ez a hármunk programja lett volna, mint a legtöbb ilyen. Majd legközelebb. Így is lesz társaság, de azért Li és Nó ügynök nélkül nem lesz ugyanaz...

Próbálok elszakadni kicsit, meglátjuk, hogy sikerül. Lassan megkapjuk megint a faktválasztós papírokat, maradok az eddiginél, azt hiszem. Utolsó évben már minek változtassak? Igaz, könnyebb lenne, ha tudnám, hova megyek tovább. Eddig volt tervem, már annak sincs értelme. Valószínűleg marad ELTE BTK, utána legfeljebb TKBF, vagy megyek bátyám után. Meglátjuk. Időm még van. Aztán majd meglátjuk...

Get over it

Collapse

Neked ez jó? Mert nekem nem. De ha így gondolod, akkor köszönök mindent. Te mondtad, hogy a barátom akarsz lenni. De úgy tűnik, a következetesség erre már nem vonatkozik. Sajnálom. Valamelyik fél mindig jobban szereti a másikat, hm? Nem gondoltam volna, hogy ez a barátságban is így működik.

Just because

Három pont és egy kérdőjel. Ennyi vagyok.

Reklámszagú, de Szentendre és gyönyörű

Az állomás, a Főtér, a templomok, a kőtár, a korzó, a skanzen, a PMK, a sétálóutca, a Görög utca, az aluljáró, a Templomdomb, a múzeumok. Szentendre. Szeretem.