RE:

Majdnem két év telt el az utolsó bejegyzés óta. Hiányzik. Szép lassan elveszítettem a kreativitásomat, vagy talán a kamaszos dacolással együtt megszűnt az ihlet is, nem tudom. Felnőttem. Nem biztos, hogy örülök neki, a tudatnak, hogy nem vagyok többé gyerek. Ugyanúgy esek-kelek, csak a sebek már nem kézzelfoghatóak. Olyan kényelmes lenne újra önsajnálatba süppedni, de talán pont ettől lesz felnőtt az ember: megküzd az akadályokkal és mindig emelt fővel halad előre. És nem hagyja, hogy átgázoljanak rajta. Ezt még tanulom. Szeretnék újra blogolni. Szeretnék évek múltán visszanézni, és büszkének lenni saját magamra, amiért ennyit fejlődött a lelki világom. Biztos lesz sok szenvedés, még nem nőttem ki teljesen. Majd meglátjuk.