Csehországból jelentem

Nah, itt vagyok már negyedik napja Chlumecben, német barátainknál (második családomnál). Imádom őket, a kicsik nagyon édesek, a szülők türelmesek és kedvesek, és úgy általában, nagyon jó család az övék. Chlumec egy egészen kicsi városka Usti nad Labem mellett. Igazán szép, de persze egy szót sem értek abból, amit az emberek beszélnek. Még szerencse, hogy itt inkább németül beszél mindenki, mármint a túristákkal, úgyhogy mindig sikerül valahogy megértetni magamat. Angolul még nem is kellett megszólalnom. Árpi van csak gondban, mert ő meg ugyebár a szakközépben csak angolul tanult. Meg persze apum, aki egy nyelvi antitalentum. Nagyon vicces, ahogy össze-vissza kavar mindent, angolt, németet, magyart, és persze olyan sorrendben mondja ki a szavakat, ahogy eszébe jutnak, nem úgy, ahogy kellene. Anyum legalább valamiféle szórendet próbál tartani, de neki is inkább a szókincse nagy, mint a nyelvtani tudása. Most mondanám, hogy én vagyok a legjobb közülük, de én inkább csak megértem, hogy mit mondanak, és aztán fordítom a többieknek. Magyarról németre is megy azért, de kevésbé pontosan. Nem baj, most tudok gyakorolni, úgyis szeretnék jövőre németből is vizsgázni.
Szombaton még pihengettünk este, söröztünk, sütögettünk, szóval amolyan könnyed esténk volt. Vasárnap felmentünk Decine-be, van ott egy sziklalabirintus, nagyon érdekes volt. Egy erdőben mentünk, két oldalt rengeteg szikla, meg minden, majdnem mindegyiket elnevezték valahogy, az alakjáról leginkább. Ott eltöltöttünk 5-6 órát, aztán megebédeltünk, majd hazajöttünk. A kicsik már nagyon fáradtak voltak, meg persze mi is. Tegnap Prágában voltunk, egészen máig Lináék is ott voltak, úgyhogy velük találkoztam. Eltöltöttünk együtt egy délutánt, nagyon jó volt. Ribi egy 1981-es útikönyvvel felszerelkezve vezetett minket egyik templomtól a másik híres házig, mindegyikről tudott valami érdekességet. Ákos természetesen most is cinikus volt, mint mindig, Zoli ontotta a hülyeségeit, Feri békésen iszogatott, Lina meg folyton lemaradt, mert mindig talált valami apróságot, amit érdemes lefényképezni. Szeretem, hogy mindig észreveszi a kis eldugott dolgokat. Aztán még Lutzékkal is sétálgattunk kicsit, beültünk az U-Flekuba, ami egy híres söröző ott Prágában. Utána még megvacsoráztunk, majd elindultunk haza. Már mindenki hulla fáradt volt.
A mai napunk szabad, majd este megtervezzük, mit fogunk a maradék három napban csinálni. Én szeretnék még átmenni Drezdába, a Zwingert mindenképpen meg kell nézniük a többieknek, meg az is egy szép város, szóval ott is eltölthetünk egy napot. Árpi a környező kis falukat szeretné felfedezni, anyu meg hajókázna az Elbán. Apum úgyis mindent át fog aludni, szóval ő nem számít. Szombaton megyünk haza, valószínűleg késő délután már otthon leszünk. Nagyon várom már, végre Nóri is itthon van, szóval újra együtt a hármasfogatunk. Vasárnap este meg buli az A38-on, Diussal és öcsivel, jó lesz ^^
Majd még jelentkezem, itt van wifi, szóval kiélhetjük magunkat. Árpit le se lehet vakarni a BlackBerry-jéről, állandóan a barátnőjével msnezik. Mániákus.