Tombolda

Unalom. Érdekes ez a szó, mindenkinek mást jelent, legalábbis úgy tűnik. Nekem az unalom annyit tesz, hogy nem csinálok semmit, nincs dolgom, nincs kivel beszélgetni, nincs semmi, ami lekötne. Ilyenkor eszembe jutnak a barátaim, random felcsörgetek valakit, msnen ráklikkelek olyanra, akivel szeretek beszélgetni, pláne, ha fent is van, de ha nincs, az sem baj. Elmonologizálok én, mert tudom, hogy el fogja olvasni, érdekli majd és értékelni is tudja, hogy az eszembe jutott. Habár, úgy tűnik, a barát fogalmáról is mindenkinek más az elképzelése, de ebbe most nem megyek bele. Mindegy, ez most csak eszembe jutott egy fonetikusan leírt címről, dehát én kérek elnézést. Rosszat is álmodtam, a könyv szerint a jelentése: "bánat és nélkülözés, az álmodó élete egy fordulóponthoz érkezett". Kezdem azt hinni, hogy mégiscsak képes leszek változtatni. Az álmoknak általában hiszek. Úgy döntöttem, eldobom a szívemet, úgysem veszem már hasznát, eddig is olyasvalakihez húzott, akinek nem kellett, ezután tűnjön el a rákfenébe, az eszemre fogok hallgatni. Nah. Legyetek büszkék rám, hogy az unalomról való fejtegetésből megint az én nyomoromig jutottunk el. Önző vagyok, de az ég áldjon meg titeket, ki nem az? Nem találkoztam még olyannal, aki nem csak saját magával lett volna elfoglalva. Tombolok, dühös vagyok magamra és a világra. A Holdra is, amiért napok óta rejtőzködik, pedig már nő, de jobb is így, mostmár fáj ránézni. Kiírtom ezt is. Farkastörvények. Eddig bárány voltam, mostantól rettegjetek. Ragadozóvá avanzsáltam.