Éljen a szombati zsibbadás vasárnapi fejfájása. Hiánypótló eszméletvesztés-hajkurászás, valamennyire sikerült is. Hívtam, de nem felelt, talán jobb is, azt sem tudtam, mit akarok mondani. Csak a hang hiányzik és az érzés, ami vonal búgása és a válaszkattanás között fog el. A várakozás és az elégedett szárnyalás, akár csak néhány percig, mert siet, akár órákig, mert egyedül vagyok a héven. Akkor is boldog voltam. És most elveszem magamtól. Egy gödör aljából pislogok kifelé, amelyet saját magam alatt ástam és amiből most nem tudok kimászni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése