Mit szólnál...?

Mai kedélyállapot: szeles, borongós, néhol kisütött már a nap, a tegnapra oly jellemző esőzések elmaradtak.

Sokat gondolkodtam az elmúlt pár napban. Vertem a fejem a falba, hogy aztán olyan jól essen abbahagyni. Lassanként felvakarom a maradványaimat a padlóról, nem kell segítség, egyedül is megy, erős vagyok, igaz kicsi vámpír? Ki kellene mozdulnom, de nincs kedvem, és nincs is kivel, holnap két lyukas óra egymás után, valószínűleg a könyvtárban töltöm majd, remek lesz, izgalmas és érdekfeszítő. Beszélgetni kéne, talán most jött el a pillanat, hogy már tudok beszélni, de most meg nem akarok, minek sajnáltassam magam, az utóbbi két hétben mást sem tettem? Furcsa hangulatban vagyok, nagy döntéseket hoznék, de úgyis elrontanék valamit, már így is meggondolatlan voltam, ugye nem tartasz ostobának? Üzenet neked, üzenet nekem, egyszerűbb lenne a telefoncsörgést hallgatni, szép dallama van, kár, hogy keveset szól, vagy nincs pénz, vagy nincs kedv, vagy nincs idő, vagy egyik sincs, vagy talán mindhárom lenne, csak a reakciótól félek. Rohanok edzésre, az estét házon kívül töltöm, talán könnyebb lesz, a gép előtt nem fognak megoldódni a gondok, persze, a tornapólómban sem, nézhetem a zakatoló vonatokat, miért pont ott megy a sín?