Sajnálom, hogy ilyen vagyok. Tudom, lehetetlen a természetem, türelmetlen és követelőző vagyok, mindent azonnal akarok. De nem tudok megváltozni. Mint ahogyan megváltoztatni sem tudok senkit. Sajnálom, hogy folyton piszkállak. Sajnálom, hogy úgy érezted, bocsánatot kell kérned. Sajnálom, hogy nem vagyok jobb, de lassanként belefáradok a sok elnézésbe, az önfeláldozásba. Mikor leszek végre én a főszereplő? Sajnálom, hogy ilyen önző vagyok. De leginkább azt sajnálom, hogy emiatt én sem fogok ma aludni, és mégcsak nem is neheztelek érte. Utálom, hogy nem tudok rád haragudni. Ezt hívják szeretetnek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
mit sajnálsz, kicsi csillag? mit is? azt, hogy mertél akarni? mertél álmodni, és merted megvalósítani? önző? Te? mert mertél szeretni? és merted remélni, hogy szeretnek? türelmetlen? ugyan. inkább csak eddig voltál túl türelmes. és fájdalom, most is az vagy. és hogy Te lennél a hibás mindezért? nem. ha valaki nem akarja, hogy kinyisd a szívét, hiába feszegeted. kopogj be rajta, aztán ha nincs válasz, vagy csak egy morgás, simíts végig rajta, csúsztass be az ajtó alatt egy üzenetet, amin egy mosoly van és szíved lakóhelye, és menj tovább. a Te szíved nyitva vagyon, ne zárd be csak azért, mert tőle ezt látod. butaság. maradj nyitott, kicsi csillag, és elérheted a boldogságot.
Megjegyzés küldése