Szegényes, sőt, elcsökevényesedett a mai kor emberének a fantáziája. A média, a nevelés, a vallás és az erkölcsi korlátok mind-mind leszabályozzák a képzelőerőt, mely egy ideig ugyan bírja a strapát, ám hosszú távon lassanként elhal. A bizonyíték? Kisgyermekkorban még mindenki rendelkezik élénk, szárnyaló fantáziával. Új világokat teremt maga köré a játék útján, elnevezi a tárgyakat, megszemélyesíti a plüssállatait. Mint Kázmér, az unalom ellen újabb és újabb kalandokat talál ki magának. Azonban, amikor a gyermek felnő, képzelőereje lassanként fejet hajt a televízió és a képi kommunikáció eszközei előtt. Mibe fogadunk, hogy Kázmér, felnőtt korában nikotinfüggő, arctalan irodai alkalmazott lesz, és ínséges időkben Hubával fog befűteni a kályhába?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése