A kérdés magasba szökkent egy szemöldököt. Hihetünk a lehetetlenben? Egyáltalán létezik? Nem csak azoknak a mániája a lehetetlen szó szajkózása, akik nem akarnak véghezvinni valamit? Szóval... hiszünk a lehetetlenben? Már ott a válasz a nyelvén, a tiltakozás, amit minden racionális elme egyből rávágna. De hol van már a racionalitástól? Messze. Nagyon messze.
-Hiszünk. De nem fogadjuk el.
Mosoly, boldog, játékos. Mosoly. Nem, ő nem fogja elfogadni, hogy létezik lehetetlen. Hihet benne, de megpróbálhat rajta változtatni. És fog is, túlél, mindent túlél és újra találkozni fognak, nem csak az álmaiban, de a valóságban is. Mert nem lehetetlen. Csak nehéz megvalósítani.
Gyermekiség. Tud Ruth gyermeki lenni? Talán a lány is csak most fogja fel, hogy mindketten voltak gyerekek, játszottak, sírtak, nevettek. Voltak kamaszok, szerelmesek, szenvedtek és örültek sokat. Életreszóló barátságokat írtak a tengerparti homokba, amiket aztán nem sokkal később elmosott a dagály.
-De... itt lehetünk teljesek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése