Nem is tudom, mitől vagyok ilyen hangulatban. Pedig boldognak kellene lennem. És boldog is voltam délelőtt, annyira jó volt újra suliba menni. Inkább csak az emberek, mint a suli miatt. Á a nyakamba ugrott, végre P-nek is meg tudtam adni az ölelést, amivel még lógtam ^^ Találkoztam S-el is, új osztálytársaink érkeztek, megint L mellett ülök. Szóval nem panaszkodhatnék. De mégis. Miért érzem olyan egyedül magam? Annyian vannak, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek. Akkor mi ez? Rémes vagyok, hogy ennyit elégedetlenkedek, holott hálát adhatnék az égnek, hogy ilyen jó barátaim vannak, mint pl S, aki másik S, de azért... nah. Én értem, kiről van szó, és ez a lényeg ^^ Szóval, folyton elégedetlen vagyok. Panaszkodom, hogy egyedül érzem magam. Pedig nem is vagyok egyedül. Csak egyszerűen még nem fogtam fel, milyen szerencsém van.De akkor is. Annyira... rosszul érzem most magam. Elhagyatottnak. Talán, ha valaki kívülről szemlélne, az megértené, miért. De hol találok ilyet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése