Olvasom a blogodat. Az írásaidat. Olvasom, és próbálok magamra ismerni bennük, elkapni egy fél mondatot, egy aprócska kifejezést, ami rám vonatkozhatna. Amiből látnám, hogy nem felejtettél el. Hogy jelentek neked annyit, mint te nekem. Miért nem vagyok ott mégsem? Talán csak én erőltetem ezt a dolgot. Talán butaság, hogy azt hittem, az életed részévé tudok válni. Megváltoztunk. Mind a ketten. De én mindeddig azt hittem, hogy jó irányba haladunk, hogy a barátságunk több az msn-es beszélgetéseknél, a közös játékoknál. Annyi minden van, amit el szeretnék mondani neked. De attól félek, te semmit sem szeretnél megosztani velem. Annyi emlékem kötődik hozzád.
Miért engedted, hogy elhiggyem mindezt?
Miért tetted szebbé a valóságot annál, amilyen?
Miért nem vagyok fontos neked?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése