Megismerkedtünk. Beszélgettünk, játszottunk, megvoltunk. Egy idő után már nem tudtam nélküle elképzelni a napomat, mikor valami érdekes történt, rögtön az jutott az eszembe, hogy mikor hazamegyek, az első dolgom lesz ezt megosztani vele. Sok idő telt el így, aztán valami megváltozott. Egyre kevesebbet beszéltünk. Aztán semmi. Majd megtörtem a jeget, talán, mert gyengébb vagyok, nehezebben viselem, ha elveszítek valakit. Nem is tudom. Mindig hülyeségnek tartottam a lelkizést, de mostanság gyakran eszembe jut. Miért olyan nehéz valakinek elmondani, hogy fontos? Fontos nekem.
Hallod? Fontos vagy nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése